V. Szigetköz Lovastalálkozó - Beharangozó

Néhány változás az előző éviekhez képest.
Péntek délután (17 óra körül) már egy új (lovas) programot szeretnénk bevezetni, mely könnyű lemozgatása egyben a hosszú lószállításnak, túrának. A program után közvetlenül a vízparton készítjük és fogyasztjuk a vacsorát (és italokat), mely után már este olyan ismerkedési est következik, ahol minden csapat röviden bemutatkozik és egy - két rövid anekdotát, lovasélményt oszt meg a többiekkel. Éjfél tájban gitár, stb. kíséretében zenét halgatunk.
Szombaton tartjuk a hagyomány(örző) lovasnapot, a szokott és új játékokkal, különös hangsúlyal a csapat”versenyre”, lovasbemutatókkal színesítve. Csak az újszülöttek részére: Fogat, díjugrató, lovasíjász, stb. versenyek történelmi témájú lovasbemutató, sok játék.
Az aktívabbaknak állandó keretprogramok ingyenes sétakocsizás, lovacskáztatás, íjászat, kedvezményes qvadhasználat. Fáradtabbaknak népitánc bemutató, gyermek játszóház, népi kismesterségek kipróbálása, vegyeskar kórus, tüzijáték, ínyenceknek finom ételek, hideg italok kedvező áron. Az idei még meglepetés, de divatbemutató, szépségverseny, főzőverseny és egyéb társrendezvények is szokták színesíteni a programot és tervezünk új szolgáltatást is.
Vasárnap tartjuk a „westernnapot”, ahol ilyen témájú bemutatók és amatőr versenyek, váltják egymást, kiváló country zene szól. Reméljük ezekkel és a tervezett új látványosságokkal sikerül idén is elvarázsolni a kilátogató közönséget, és a résztvevőket egyaránt.
 

V. Szigetköz Lovastalálkozó - PROGRAM

AUGUSZTUS 5. (péntek)
14:00   Tábornyitás
17:00   Gyülekező a Halászi templomnál, jelmezben is, lovakkal
17:30   Vándortúra résztvevők és a postakocsi fogadása, meglepetések
18:00   Felvonulás Halászin, közben ló-lovas szépségverseny
18:30   I. lovas-futó verseny kb. egy km, a Duna parton a Majorig
19:00   Vacsora a tó (vagy a Duna-partján)
20:45   Tábortűz melletti bemutatkozás, zene
AUGUSZTUS 6. (szombat)
9:00   Nevezések, műsorismertetés
9:30   Megnyitó, bemutatkozás, tiszteletkör
10:00   Csapat játékok (Borsodi-játék sorverseny, indulókészítés+előadása, halfogás, szalagszerző, lovagi torna, stb.)
11:00   Díjugrató jellegű háziverseny és bemutató
12:00   Ebéd
13:30   Történelmi bemutató
14:00   Játék a lóval Majer Sándor és Ontárió bemutatója Komarno-ból
16:00   Amatőr fogathajtó verseny
16:30   Amatőr lovasíjász verseny, Grózer-íjjért
17:30   Meglepetés program a postakocsival
18:00   Eredményhirdetés
18:30   Vacsora
19:00   Country-buli a RODEO együttessel, közben LINE DANCE táncház Sógor Gyulával (Old Cowboy)
AUGUSZTUS 7. (vasárnap)
8:30   Nevezések, műsorismertetés
9:30   Trail I.-II. (western ügyességi) versenyek    Pályarajzok
12:00   Ebéd
14:00   Természetes alapú kommunikáció ló és lovas közt Lovasélet-iskola bemutató
14:30   A halászi Lovasbandérium díszbemutatója
15:00   Hordókerülő verseny kezdő és nyílt kat.
16:00   Szlalom verseny két kategóriában
17:00   Bábolna gyorsasági verseny (külön nevezéssel)
17:30   Zárófelvonulás, különdíjak átadása
17:30   Falusi lakodalom eredeti halászi szokás szerint a Kislaptáros zenekar és a halászi Úgó néptánccsoport közreműködésével

Az előző számok eredményhirdetése a versenyszámok között történik.

A programok tájékoztató jellegűek !!!

A vasárnapi western eredmények egy amatőr versenysorozat részét is képezik.

A western-kupasorozat tervezett helyszínei, időpontjai és szervezői:

május 28.   Vácrátót (Mészáros György 06-30-950-3218)
(Egynapos westernverseny)
június 12.   Felgyő (Pető Ferenc 06-20-209-4184)
(A felgyői lovasnapok keretében, ahol borjas számok, valamint a lovasnapokon egyéb – pl. fogathajtó, díjugrató – versenyek is lesznek.)
június 19.   Bugyi–Alsóványpuszta (Balogh Eszter 06-20-975-3437)
(Egynapos westernverseny, előző nap ugyanitt Gyermek Ügyességi Lovasverseny)
július 9.   Isaszeg (Titz Sándor 06-30554-3502)
(Elsősorban gyorsasági számok, negyed mérföldes futam, kulcs stb.)
aug. 6-7.   Halászi (Simon Ervin 06-20-439-1506)
(A Szigetköz Lovastalálkozó) keretében, ahol a kétnapos rendezvényen további versenyszámok – pl. lovasíjászat, tájékozódási lovaglás, díjugratás, fogathajtás, ügyességi versenyek – is megrendezésre kerülnek.)
aug. 27-28.   Veresegyház (Bagi Imre 06-30-533-2455)
(Kétnapos western-találkozó számos programmal – gyorsasági és ügyességi versenyek, shooting, tájékozódási lovaglás stb.)
szept. 10-11.   Csengőd (Pető Ferenc 06-20-209-4184)
(Évadzáró, díjkiosztó, valamint pénzdíjas gyorsasági és trail versenyek)

A fent felsorolt lovasprogramok mellett folyamatosan, számtalan kiegészítő program zajlik.
Így lehet majd lovaskocsizni, lóra ülni, íjjazni, lesznek kézműves foglalkozások (zöldség, gyümölcs, virágkompozíciók), személy autó és terepjáró bemutató, valószínüleg kipróbálási lehetőséggel. Ezek nagyrészt ingyen, de bérelhető lesz Quad, kenu, lesz sétahajó, lesznek ínyenc ételek, hideg italok szívélyes kiszolgálással, kedvező árakon.
Várunk meglepetés vendéget (név szerint még nekünk is meglepetés egyenlőre).

Lovasoknak komplett részvételi díja 3000 Ft, mely napi egy ételt, egy italt, szénát, táborhelyet, lókikötési lehetőséget, nevezési díjat tartalmaz. Korlátozott számban lóbox, fedett állás bérelhető, de az igényt előre jelezni tanácsos!
Részvételi szándékot, nevezést júli. 20-tól előre szívesen fogadunk.
A szükséges á.e.-ügyi papírokat kérjük mindenki hozza magával!

A rendezvényre a belépés díjtalan, de csak saját felelőségre történhet!

 
 
 
 
 
 

Élménybeszámoló Ágimamtól, a paci.hu lovasfórumról 2005.08.10-én,

AZ V. SZIGETKÖZ LOVASTALÁLKOZÓRÓL
 

1. Indulunk Halásziba

Se hideg, se meleg, se nem esik, se nem fúj... Ez a lovaknak való idő! Meg persze nekünk!

Az egy dolog, hogy az utóbbi napok éjszakái valahogy úgy alakultak, hogy mindent sikerült csinálnom, csak éppen aludni nem... Aztán mégis csak addig jutottam, hogy Gábor-"intézőnket" bőséges és finom főtt étellel hagyhattam itt a lovakkal, meg a zoo egyéb állataival, ezer jótanáccsal, amit ezerszer megismételtem, sőt le is írtam neki. Hol van a kutyaropi, hol a cicaropi, ezekből hányszor hány kancsóval kell adni, hány centis legelőt nyisson a lucernásból, hány métert a füves legelőből, mennyit kaszáljon, mindig frissen adja, ne fogadjon el a szomszédból permetes kaszált füvet... - Ezernyi intelem, aggódással teli visszakérdezés: - értette-e, (mert nagyot hall szegényem, de annyira, hogy ebből már voltak kemény és veszélyes "félreértések") és egyáltalán, hogy a szeme rajta legyen az összes állaton, az egész birtokon, idegent ne engedjen be, és lehetőleg ne most egyezkedjen a vashulladék- és tollgyűjtőkkel!

Ménesgazda megszokta már, hogy az ilyen "nagy utazások" előtt néhány óra alatt képes vagyok fenekestől felfordítani a házat, s csak mosolyog, ahogy cikázok utazó- és elemózsiás táskák, ajándékos szatyrok és "fürdőszobás" böröndöcskék között, méltatlankodva, hogy épp most "legalább 5o évvel" idősebbnek nézek ki a megszokottnál, mert már megint nem tudtam kipihenni magam.
Ő ilyenkor kétségbeesetten próbál zaklatott körpályám hatósugarán kívül maradni, ám én mindent megteszek, hogy bevonjam hangulati cikázásomba... (Hát hogyan gondolja, hogy most neki más dolga sincs, mint ülni, nézni azt a hülye filmet a TV-ben, amikor "készülődni kell", amikor nemsokára megyünk...)

Hát elindulunk megint Halásziba, a számunkra jelenleg egyetlen szóba jöhető, ill. elérhető lovas találkozó helyszínére, ahol csak tátjuk a szánkat újra meg újra: - mik vannak! És isszuk magunkba a látványt, cserélgetjük a video-kazettákat, mert mindent, mindent haza akarunk majd hozni, ami csak látható és elraktározható, emlékké tehető.
 

2. Az "enyém-győriek"

Várakozással-vágyakozással teli izgatottságom, hogy találkozom a "mieinkkel", hogy újra láthatom, hallhatom, ölelhetem őket, hogy büszkén nézhetem, amint lovaikkal sorban aratják a sikereket a versenypályán, hogy némelyikük a legnagyobb tapsot kapja...kicsit hasonlatos ahhoz, mint ahogyan a gyerekeim sikereit éltem meg.

Bekanyarodva a Babos major elején felállított, hatalmas sátor mellé, megnyugodva konstatáltam: helyben vagyunk! A sátor előtt ugyanis Fehér Bölény, a csapat törzsfőnöke ült – teljes tolldíszében -, s "vezéri minőségéhez illő", bölcs szemlélődéssel nézte a versenyre készülőket.
Nem messze tőle azonnal felfedeztem Mirzát, a gyönyörű, kíváncsi-tekintetű kismama-lovat, s előkerült a gazdi is, a tiszta-mosolyú, nekünk mindig őszintén örülni tudó Egykerék, mostmár választottjával, a gyönyörű kis Katával az oldalán. Körülöttük aranyszálból szőtt aura; lényükből átszellemült boldogság árad, valami fenséges, föld felett lebegő, katarzis-szerű sugárzás, ami csak a frissen sarjadt szerelem birtokosait illeti. Melegséget, jóleső borzongást érez az ember a közelükben. És szépek... Istenem, milyen szépek...

S lassan előkerül mindenki, aki eddig kedves volt szívemnek, s akikkel annyira vágytam találkozni újra. "Motorháton" érkezik Calypsoo, (de már fordul is vissza Basáért, hogy előkészítse a versenyre), megkocogtatja hátamat az orvos-jelölt Rochelle, - hát mégiscsak... otthagyta kicsit a balatoni nyaralást!

Aztán megérkezik Francialaci. Újabb "fejbekoppintós" élmény; kellemes meglepetéssel!
A tengerkék, mosolygós szemekből értelem, becsület sugárzik. Kézfogása határozott, meleg. Csendes, de nyílt, egyenes, (mindig a szemedbe néz, ha beszél veled!) s kutakodó kérdéseimre csupa őszinte választ kapok, nincs mis-másoló handa-bandázás. Pillanatok alatt a szívembe fogadom.

A mellettünk elrobogó lovasok nagy port vernek. A még kavargó ködből "előgomolyog" Töltőtoll alakja, s már tárja is karjait az őszinte, meleg ölelésre. Érzed, hogy örül neked, s érzed azt a hatalmas, megátalkodott erőt is benne, ahogy ezerrel égeti feneketlen kútból merített energiáit, a kreatív, világot átölelni- és megváltani akaró, ösztönös képességet. Bőrfonatú indián homlokpántjáról arcomba hullanak a kicsi tollak-gyöngyök, széles vigyorral távolodik el tőlem, s már pattan is szőrén a szürkére... tovább robog.

(Itt egy másik lovas-fórumos társammal történő első kézfogás története következne, de annyira nem illik ebbe a képbe, hogy kiszerkesztettem, s majd később, egy másik "részként" – talán - berakom ide.)

Ez az! Melegedj szívem! Szívd magadba barátaid pezsdítő, éltető energiáit, raktározd megtartó mélységedbe, s alakítsd tápláló erővé!

Közben ménesgazdát is agyon ölelgetik, szemem sarkából figyelem, ahogy issza magába ő is a baráti üdvözléseket, s úgy érzem, ha most, azonnal vissza kéne fordulnunk valami miatt...akkor is megérte ezt az utat megtenni.
 

3. A rendezvény

Alig ocsúdok, s máris kezdődik az első verseny, a pályán beindul a horkantás, prüszkölés, paták dübörögnek, vidám kurjongatás, jihhhhááá...

Kóválygunk a karámfa körül, próbáltunk úgy helyezkedni, hogy minél többet, minél jobban lássunk. Gyönyörű lovak, ügyes lovasok kavalkádja. És mi csak gyönyörködünk, gyönyörködünk, ámulunk-bámulunk.

Egy olyan embert, aki még nincs birtokában a "lóirányítás" tudományának, minden egyes mozdulat, amit ló és lovasa harmóniában, összhangban tesz, elbűvöl.. Hát így voltunk mi ménesgazdával. Én ugyan már "kapisgálom", hogyan is jön létre ez az összhang, miből is állnak azok a segítségek, amellyel a lovasok megteremtik a kapcsolatot lovaikkal, ám e tudás alig lépi túl az elmélet küszöbét.
És csak jönnek sorban a versenyszámok, már azt sem tudom, hogy maradjak talpon, de nem lehet nem nézni, nem lehet elmenni onnét... nem lehet kihagyni!

Ha ilyen egy "amatőr" fogathajtó és lovasíjász-verseny, milyen egy profi?!
Soha nem érdekelt különösebben a fogathajtás. De most – hogy láthattam, ezt is - megtetszett. (És mennyi szépségesség, érdekesség lehet még a lovas világban, amiről nekem még alig van fogalmam...) A lovas íjászat egy külön tudományág... Úgy látom, lényeges, hogy alapvetően csak az tud ezzel foglalkozni, aki már egy magasabb szinten tud lovagolni. Azért az egyértelmű volt, csak az rúghat itt labdába, aki már ismeri az íjászat rejtelmeit is.

Nagyon becsülöm azokat, akik tán először vettek íjat a kezükbe, mégis megpróbálkoztak. Tetszett, hogy láthatóan nem csinált senki "vérre menő" küzdelmet az egészből, a játékos, jókedvű versengés hangulata volt jellemző ebben a versenyszámban, de sok másikban is.

A csapatjátékok igazi elengedett, vidám légkörben zajlottak. Nagyokat nevettünk, tapsoltunk, és megint megállapíthattam, hogy nagyon messze vagyok én attól, amíg lovaglásnak neveznek...

Már hiányoltam a "cowboy-szinésztársulatot". A Duna felé sétálva felfedeztük ugyanis a postakocsit, kora délelőtt, de ismerős, fórumos a környéken sem volt... biztosan aludtak, fáradtak lehettek a hosszú úttól. Azt tudtam, velük van Mano83, s talán még néhány – számomra "érdekes" – fórumos-lovas társunk, gondoltam, majd ha felébrednek, odajönnek közénk, keresnek bennünket, váltunk néhány baráti szót... De nem így történt. Még ebéd előtt elporoztak (a szó szoros értelmében) a városba, (Leo azt mondta, valami TV-felvétel reményében...) Láttam Mano-t, ahogy ott feszít a postakocsi tetején, kerestem a tekintetét, hogy legalább inthessek neki... Na mindegy. Majd máskor.
Egy-két óra múlva újra kurjongatás, pisztolylövések, rikkantás, hujjogatás. Jönnek vissza. Manó most is az "eget kémlelte", s olyan gyorsan elviharzott előttünk a társulat, hogy csak a por maradt utánuk. Nem baj, majd biztos holnap lesz a találkozás e nagyon elfoglalt – és bizonyára még mindig fáradt - emberekkel. Aztán jött egy bemutató. Postakocsi jön. A tetején ugyanazok az emberek. Mögötte cowboyok. Pufogtatás a coltokkal. Jihhá. Egy ember munkásköpenyt vesz fel. (Már tudom, ő fog beleugrani a lasszó-hurokba, ő fog elesni, és majd a földön húzza a másik cobboj.)
Még három cobboj. Leszállnak a lóról, lelövik egymást. Az egyik még elszív egy utolsó cigarettát. Páran még lelövik egymást, a postakocsi újra elrobog.
Vasárnap ez ismétlődik.
 

4. Mayer Sándor

Lassan lemenőbe fordul a nap, Mivel az enyém-győriek tudják, hogy teljesen elvarázsolódtam Mayer Sándor veszprémi bemutatójától, s azóta is vágyom újra látni, egyszerre három oldalról bökdösik az oldalamat: - Nézz csak oda, most jön Sanyika, ott, az a pónis utánfutó!

Akkor mégis csak látni fogom! (Levélen lemaradtunk róla, mert le kellett mondania az akkori szereplését.) Már megyek is a por után, (mint az arab gyerekek a nyugati turisták után... ) megvárom, míg leparkolnak, s tisztes távolban üldögélve várom, hogy Sándor kivezesse Ontariot a lószállítóból. Lekerülnek a vastag, szivacsos lábszárvédők, kap a lovacska egy kis lábfürdőt, tisztogatást, simogatást, aztán megkeresik a pléboxot. Még mindig tisztes távolságból (de azért már közelebb! ) figyelem őket, aztán nem bírok a véremmel... Odamegyek, köszönök, s megkérdezem, segíthetek-e valamit. – Egy kis lucerna kéne, mindjárt keresek is – mondja Sanyi, de mi ménesgazdával már megyünk is, válogatjuk a bálákat. Nagy igyekezetünkben észre sem vesszük, hogy ezek szénabálák. Amit ledobálva otthagytak, nedves, dohos. Ami fent van, az meg bizony nagyon fent van. Létra, Sanyi felmászik, bála ledob, én készséggel nyitom a boxajtót, (közben még inkább arab purdénak érzem magam... ) annyira örülök, hogy segíthetek "rajongásom tárgyának", (s mindjárt kettőnek, hisz Ontario legalább annyira a kedvencem, mint gazdája), hogy majdnem rácsukom az ajtót a kezére...
Ez az én formám.
Felajánljuk, hogy kerítünk lucernát, Sándor hálásan ránk is bízza, megkér, egy öllel rakjunk be a lovacskának, én pedig megnyugtatom; bízza csak ránk!
Közben dicséri a mobil-boxot, mondja, okos ember volt, aki ezt kitalálta, nincs is ennél jobb szállás egy ilyen "turista-lónak"...
Kíváncsian nézem a zabos zsák tartalmát, amit épp bontogat. Van abban minden; zab, árpa, kukorica, alma, sárgarépa. Vödörbe rakja, belocsolja, s elvágtat a mosdó felé.
Én még barátkozom példaképem lovával, vakarászom, simizem kicsit, aztán odébbállunk. Nem is számítottunk arra, hogy Sanyika (vajon miért hívják így?) tart egy kis előzetest a holnap esti műsorszámból. Már esteledett, mikor megjelent Ontarioval, várva az akkor menő verseny végét.
És most ő jött oda hozzánk. Elbeszélgettünk. Nem csalódtam. Egy egyszerű és kedves ember, alázata a lovazás iránt egyértelmű. Tanulságos történeteket hallhattunk tőle, soha nem felejtem el a mondatait.

Hoztunk magunkkal brifit is, mert útba ejtjük Donkyt, bevásárolunk. Hozott mindent, amit megígért, jár a kedvezmény is, az ajándék is. Elégedetten távozunk.

Csalogató az esti/éjszakai terv, hogy menjünk bulizni, táncolni, de mi (az öreg bölcsek, kik az elmúlt 3 napban aludtunk vagy egy jó éjszakára valót...) úgy határozunk, nem most akarjuk megdönteni a kialvatlanság és mosott sz**-kinézet rekordját, elbúcsúzunk, és elvonulunk a szállásunkra.
 

5. Egy "LÁTOMÁS"...

Másnap reggel, mikor megérkezünk a Babosba, még minden csendes. . Ismét a Bölény-sátor mellett parkolunk le, remélve, hogy az autó zajára néhányan előkerülnek (Nem ám!)

A tegnapi színes nyüzsgés után furcsa ez a nyugalom. Még a madarak dalolását is hallani. Észreveszem, hogy valaki van a pályán.
Kicsi, quarteros-felépítésü lovacska, még kisebb, vékonyka lány rajta... És egy pillanatra elakad a lélegzetem! Alig hiszem el, amit látok. A lány úgy üli meg azt a lovat, mint egy királynő a trónját. Fenséges, magabiztos, könnyed. A trail-pályán gyakoroltak. A ló – mint egy marionett-bábú – követi a lány hajladozását. Kezeit kissé megemelve, mint egy selyemsálat, úgy tartja, lebbenti a szárat a ló marja felett, csak a csípőjével, derekával, combjával mozdít néha egy leheletnyit...
És a ló – mintha együtt lennének élő szoborrá faragva – követi minden libbenését, apró, finom mozdulatát. Egy fejrántás, egy "illetlen" prüszkölés, egy "nem kért" mozdulat nincs!
Minden egyes lerakott U-betűnek a mértani közepébe ér, s centire kiszámolva farol is ugyanoda, aztán lép oldalra, mint egy balett táncos, perdül, fordul, ahogy a lány diktálja. Lassú-vágtájuk olyan, mintha lebegnének a föld felett. Ez a ló úszik a levegőben! A kislány arcán olyan bájos koncentráció, hogy sajnálom, nem vagyok fotós.
Olyan megejtő, amit látok, hogy észre sem veszem, ahogy sorra lépnek ki a győriek a sátorból, éled a mező, jönnek más lovasok is. Csak őket nézem, lenyűgözve, megigézve. Szemem sarkából látom, hogy ménesgazda is a rúdra támaszkodva figyeli őket; őt is rabul ejtette a látvány.

Nincs szakavatott szemem, nincs szakmai tapasztalatom, de azt tudom, ilyet nem láttam még. Igaz, csak a veszprémi és a móri western o.b.-n voltunk még, és itt Halásziban másodjára, ezen kívül egyszer Levélen láttam lovasokat. De abban biztos vagyok, hogy - HA VAN IGAZSÁG A FÖLDÖN – EBBŐL A LÁNYBÓL AZ ORSZÁG LEGEREDMÉNYESEBB, LEGHÍRESEBB VERSENYZŐJE LESZ!

Amikor befejezi az edzést, édesapjához vezeti a lovat, aki – hallom – ellátja még néhány jó tanáccsal. Az apa látja, hogy szinte révületbe estem, rám mosolyog, én vissza, és már be sem áll a szám, faggatom, kik ők, honnan jöttek, hány éves ez a kislány, mióta lovagol, milyen fajtájú ez a csodaló, hol tanult a lány lovagolni... És megtudok mindent.

GACSAL BERNADETT-nek hívják, Pest-környéki (azt hiszem, Soroksár-i), és azt is megtudhattam, hogy "dunocsi" néven regisztrált már itt a paci.hu-n, nem is spóroltam egy pü.-vel gyorsan, hogy közénk csalogassam!
 

6. A második nap

Az idő ma is kegyes volt hozzánk. Jócskán feltámadt ugyan a szél, de a nap is sütött, így nem kellett fáznunk. Legalábbis délelőtt...

Ha az első élménydús volt, és tartalmas, akkor most mit írjak a második napról? Egy fergeteges sziporkázás volt az egész!

Mindjárt a trail-lel kezdődött, (s én gyorsan visszaestem transzállapotomba, várva, mikor következik Berni ) s nemsokára ismét részese is lehettem a varázslatnak, amit ez a ló-lovas páros bemutatott.

Azért annyit láttam, hogy ez a versenyszám már az átlagosnál sokkal többet kívánt a résztvevők tudásából. Itt kezdődne a lovaglás "magasiskolája"? Lehet, hogy messze járok az igazságtól. Tényleg nem értek hozzá.

Ebédidőben egyszer csak látom, a sátorbéli hosszú asztal megrakva frissen sült kenyérrel... Eeeezigen! Csak az erdélyi szalonnát, paprikát-paradicsomot kellett elővenni, s máris jóllakhattunk. Mindenki kitettet a "sör-ellátmányát" kínálgattuk egymást, de ahogy elnéztem, az ásványvizek jobban fogytak. (Hál’ Istennek!)

Különböző ügyességi versenyek jöttek. Mindenki kitett magáért. Mi persze a "mieinknek" drukkoltunk, hangos kurjongatásokkal, bíztató bekiáltásokkal "zavartuk" szegény versenyzőinket, - na meg a gyerekeiket. Bölény fia Fürge Róka, és lánya, Szürke Toll is nagy sikert arattak. (Bővülhet otthon a kelyhek sokasága... )
 

7. A MEGLEPETÉS

Kis pihenőt tartva beszélgettünk a többiekkel. Nem is figyeltem a hangosbemondót, azt sem, milyen utánfutó költözött a "manézs" közepére. – Csak hallom:

- Csontó Zoltán vagyok, a Lovasélet Iskola alapítója, A Lovas Élet c. havilap felelős kiadója, ügyvezetője. (remélem, nem írtam hülyeséget.)

És elkezdődik valami, aminek hatása ismét katartikus. Valóban kiemel a hétköznapok világából, és egy megtisztult erkölcsi-lelki világba emel. A ló és ember – számomra hithű – világába. Nem tudok erről többet írni. Videóra vettük, hazahoztuk, álmodozunk, hogy egyszer gyűjtünk sok-sok pénzt, (vagy mégiscsak kihúzzák legalább azt a négy számot...) és eljutunk talán egy olyan tanfolyamra, ahol Csontó Úr a Parelli-féle savvy system-et oktatja.
 

8. Hideg szélben, fáradtan – de törve nem...

Egy-két óra leforgása alatt jó pár fokot hűl a levegő. Hát akkor most nem kell félnem, hogy hőgutát kapok... Szerintem a lovak is ujjongtak magukban. A bogarak ilyenkor pihenőbe vonulnak, csak ez az erős szél ne lenne.

A szlalom és a hordókerülő verseny ugyancsak feledhetetlen élmény volt.

Mivel már elég sokan voltunk fórumosok egy kupacban, muszáj volt beszélgetni kicsit, hisz erre is ki voltunk éhezve. Fél füllel azonban a bemondót figyeltem... már tudtam ugyanis, kik azok, akiknek a szereplését semmiképp nem akarom elmulasztani.

Épp bemondták, hogy Szürke Toll következik, tehát gyorsan figyelőbe helyezkedtem. Ügyes ez a lány. Nagy tapsot kapott! Nem sokkal később következett Fürge Róka, aki olyat alakított, hogy bármelyik felnőttnek becsületére vált volna. Ez a 12 éves kis srác (bocs: Nagyfőnök) úgy lovagolja Komancsot, hogy konstatálom: én, míg élek, nem érem el ezt a szintet...

Calypsoo Basával alakított nagyot. Imádom nézni ezt a párost. Tudom, (mert kifaggattam Évát) hogy ezt a lovat ő lovagolta át, mert katasztrofális állapotban került a bérloviba, ahova ő jár dolgozni-lovagolni. Szerintem mindent kihozott belőle, amit ki lehetett facsarni egy ilyen elrontott lóból. És még munkálkodik vele, tökéletesíti. Örülhet Basa, hogy hozzá került.

A hordókerülő versenyzői között bóklásztam, amikor felfigyeltem egy különösen formás kis arab lóra. Egy fiatal fiú ült rajta.
Nemsokára ők következtek, és én tulajdonképpen csak a ló miatt követtem a történéseket. Mint a "csík", úgy csusszantak át egyik hordó-fordulóból a másikba, egy gyönyörűség volt nézni, azt a hajlékonyságot, ami ennek a takaros kis táltosnak a sajátja. Már épp megállapítottam magamban, hogy nagyon ügyes ez a fiú, és úgy néz ki, ez jó idő lesz, amikor a kis arab megcsúszott egy "balos kanyar"-ban.
Az emberek körülöttem hangosan felszisszentek. Egy idős cobboj-ruhás férfi megjegyezte: na, itt a csontoknak annyi! A szívverésem is majd’ megállt. Egyértelműen látszott, hogy a fiú lába a ló bal oldala alá került. Na, gondoltam, jöhet a mentő! A tenyerem is beleizzadt, (Már egy órája hordoztam magammal egy kiürült sörös dobozt, - hamutartó gyanánt - na azt most szépen összeroppantottam, anélkül, hogy tudtam volna róla. Az izületes, fájós kezeimmel!) Ami ez után következett, azt még most is alig hiszem el. Pedig láttam, a két szememmel! Így visszagondolva, az egész nem volt tán egy másodperc sem (akkor persze sokkal hosszabbnak tűnt), a fiú – mintha ez lenne a világon a legkönnyebb, legtermészetesebb dolog – szépen felállította a lovát, s úgy fejezték be a mutatványt, mintha mi sem történt volna, s még az idővel is minimum a középmezőnyben maradtak.
Ezt nem hiszem el, mondtam ménesgazdának. Vetted? (Naná, hogy épp ez idő alatt kellett kazettát cserélni! ) Pedig de visszanéztem volna (vagy hatvanszor ) hogyan is volt ez...

És mit csináltam ez után? Naná, hogy odamentem ehhez a fiúhoz! És milyen jól tettem! Különben az életben nem tudom meg, hogy a Gyepmester/kicsi miatt öregedtem 5 perc alatt legalább 1 évet! Hurrá! Még egy fórumos! És él. És még el sem törött semmije. És vigyorog. A lovának – annak a kis gyönyörűségnek – szintén kutya baja.
 

9. Rövid és gyors búcsú

Mielőtt elindultunk volna, én itthon felírtam egy papír cetlire néhány nevet, akikről a "találkozós" topikban kiderült (vagy sejthető volt), hogy jönnek. A következők álltak rajta: - hold – Kikki – LacháziDitte – Ernest(?) – tücsök – Twister (?) – így.

Sajnos, egyikkőjükkel sem tudtam találkozni. Hogy ott voltak-e egyáltalán, nem tudom, de "én készültem", méghozzá ajándékkal.
(Sajnálom, hogy nem tudtam odaadni nektek!)

Sajnálom még azt is, hogy nem tudtunk későig maradni, este 7-ig kellett ugyanis – egy kis kitérővel – Zámolyra érnünk, az "új" kis papagájomat hoztuk el.

Útközben telefonált egy origo/legelő-s lovas-fórumos társnőm, hogy a Káli-medencéből indultak épp hazafelé, nála van a könyv, amit még márciusban megígért nekem, elhozta. Egy fehérvári benzinkútnál tudtunk is találkozni, - könyv, - ajándék,- puszi-, ölelés-, pár mondat, - és már robogtunk is tovább, mert ez a kis papagáj föl-alá rodeózott a "macskaszállító kosárban", mielőbb haza akartunk érni vele.

Kedves Fórumos Társaim! (Azok is, akiket személyesen ismerek már, s azok is, akik "csak" élményt nyújtottak a számunkra!) Az ember szinte bele sem gondol, hogy milyen áldásos dolog az, ha valaki felvállalja az ilyen lovas találkozó megszervezését.

Szeretünk kritizálni, (műsorszámok felcserélődését, elmaradását, a kaját, az időjárást, egymást, azt, aki nem volt ott, azért, aki ott volt, azt meg azért... stb.) de el kell ismernetek, ha nem lennének ilyen eszement őrültek, mint pl. Amatőr , menyivel szegényebbek maradnánk. Élményben is, lovas-baráti körünket illetően is, szép emlékekben is.

Biztos vagyok abban, néhányan – jó esetben – mosolyognak azon, mennyire tudok lelkesedni, rajongani, mikre rá nem tudok csodálkozni...
Azok számára, akik évek óta járnak ilyen rendezvényekre, találkozókra, biztosan nem olyan "nagy durranás" az egész. De nekem még alig volt ilyen élményem, (bár szorgosan gyűjtöm őket!) és bizonyára Ti is emlékeztek arra, amikor még a kezdetén voltatok lovazós életeteknek...

Talán szubjektív, kevésbé tárgyilagos látásmód az enyém, lehet, épp tapasztalatlanságomat tükröző, s néhol bizonyára elfogult is.
De csak a saját érzésvilágomból kiindulva tudok beszámolni az élményeimről, nézzétek el ezt nekem.